Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Budapest

2011.11.22

Budapest

 Magyarország fővárosa és Pest megye székhelye, az ország politikai, művelődési, ipari, kereskedelmi és közlekedési központja, valamint nevezetes gyógyfürdőváros. Az Európai Unió nyolcadik legnépesebb városa. A Duna két partján, az Alföld, illetve a Dunántúli- és az Északi-középhegység találkozásánál fekszik. Természetföldrajzi adottságainak köszönhetően a világ egyik legszebb fekvésű fővárosának tartják.

Ezen a vidéken már az őskorban is volt emberi település. A város jelenlegi területén belül az egyik első ismert település a kelta alapítású, de latin néven elhíresült Aquincum, amely a római korban Alsó-Pannónia tartomány székhelye volt. A honfoglaló magyarok 900 táján jutottak ide. Településüket az 1241-es tatárjárás elpusztította. Az újjáépült város a 15. században a humanista műveltség egyik európai központjává vált. A közel másfél évszázados török uralom után a városi élet csak a 18. század során kezdett ismét kibontakozni, de igazi lendületet a 19. században, az ország nagyarányú iparosodásával vett. 1873-ban az addig önálló három várost, Pestet, Budát és Óbudát Budapest néven egyesítették.

A mai Budapest a 19. század utolsó harmadában és a 20. században lett világvárossá. Történetében új fejezet kezdődött 1950. január 1-jén, amikor 23 környező települést hozzácsatoltak, amivel a főváros területe két és félszeresére, népessége másfélszeresére nőtt. Jelenleg Budapestet 23 kerületi önkormányzat és az egész városra kiterjedő jogkörrel rendelkező Fővárosi Önkormányzat igazgatja.

Budapest világörökségi helyszínként elismert látnivalói a Duna-part látképe és a Budai várnegyed, valamint az Andrássy út és történelmi környezete. A főváros számtalan egyéb látnivalója között nemzetközi viszonylatban is különleges műemlékek, templomok, kastélyok, ókori, középkori és török kori emlékek, barokk, klasszicista, romantikus, neoreneszánsz, eklektikus és szecessziós stílusú középületek és lakóházak, 223 múzeum és galéria (közöttük jó néhány nemzetközi rangú gyűjtemény), történelmi hidak, valamint a köztéri szobrok és emlékművek sokasága található.

 

A Clark Ádám tér egy híres tér Budapest I. kerületében, a Vízivárosban. A Lánchíd budai hídfőjénél, az Alagút bejáratánál található. Nevét ezek tervezőjéről, Clark Ádám skót építészről kapta.

A téren áll a „0” kilométerkő, amely – a 8-as főút kivételével – a magyarországi elsőrendű főútvonalak számozásának kezdőpontja. A térről indul a Budavári Sikló. A tér Budapest Duna-parti látképének szerves része.

Az 1860-as években az itt állt Népszínházról Népszínház térnek is hívták. Az 1870-es évek közepétől Lánchíd tér, 1912-től Clark Ádám tér.

A Clark Ádám tér volt Budapest első egységes neoreneszánsz stílusú tere. Épületeiben működött a Lánchíd Társaság (a Lánchíd Palotában), a Budai Népszínház, valamint a Budai Takarékpénztár. Utóbbinak az Ybl Miklós által tervezett épülete a II. világháborúban bombatalálatot kapott, majd a körforgalom kialakítása során teljesen elbontották. Helyén azóta is egy üres foghíjtelek áll.

A budapesti Várhegy-alagút

A budapesti Várhegy-alagút, vagy budai Váralagút - vagy a köznyelvben egyszerűen csak Alagút - 350 méter hosszú és a Lánchíd budai hídfőjét (Clark Ádám tér) köti össze a Krisztinavárossal.

Szükségességét már Széchenyi István felvetette. Ürményi József 1850-ben társulatot hozott létre a megépítésre. Az építkezést 1853-ban kezdték meg Clark Ádám tervei szerint. 1865-ban adták át a forgalomnak. 1918-ig használatáért díjat kellett fizetni. Keleti kapuzata eklektikusan klasszicizáló stílusban épült. Nyugati kapuja a háború alatt elpusztult, ezt 1949-ben újraépítették.

Az alagút Clark Ádám tér felőli végén található a Lánchíd hídmesterének szolgálati lakása. Az alagút déli oldalán járda fut végig, ennek használata azonban gyalogosoknak nem ajánlott az autók keltette zaj és a levegő szennyezettsége miatt, erre az ott kifüggesztett tábla is felhívja a figyelmet. Az alagút keleti kijáratának tetején szintén tábla figyelmezteti az embereket arra, hogy a kapuzat tetején felállított korláton kívülre kimászni tilos.

 

Krisztinaváros

A Nyugati-Várlejtőn, a Vár Logodi- (más néven Zsidó-) kapujának közelében feküdt a középkorban Logod falu. A település a török uralom alatt elpusztult, emlékét a Logodi utca őrzi. Templomának romjai ma is megtalálhatók az Attila út fölött.

A Várhegy alatti városrész, amely egykor a budai hegyvidék nagy részét magába foglalta, csak mezőgazdasági művelés alatt állt a 18. század végéig, mivel hadászati okokból megtiltották állandó épületek emelését ezen a területen. Egyedül a Francin Péter kéményseprő által emelt kápolna (a mai Krisztinavárosi templom elődje) állt itt. 1769-ben Mária Krisztina főhercegnő, Mária Terézia leánya, Albert Kázmér szász–tescheni hercegnek, Magyarország helytartójának a felesége érte el, hogy ezt a tilalmat feloldják – hálából az ő nevét kapta a terület.

Krisztinaváros területe a 18. század végétől kezdve folyamatosan beépült. 1787-ben létrehozták a Krisztina Téri Iskolát. 1842-ben a mai Horváth-kertben megalakult a Budai Színkör. Az Alagút 1856-os megépülése Pest felé is megteremtette a városrész kapcsolatát. A hajdani külváros az 1873-as egyesítés óta Budapest része.

Krisztinavárosi Havas Boldogasszony plébániatemplom

Buda lakosságát a 17. század végén, 18. század elején pestisjárványok pusztították. Franczin Péter Pál itáliai származású kéményseprő mester, a Budai Várban lakó módos polgár 1694-ben fogadalmat tett, hogy ha ő és családja megmenekül, elzarándokol az észak-itáliai Vigezzo-völgy Mária-kegyhelyére, Rébe, az ottani Vérehulló Szűzanya kegyképhez. A zarándoklatról a kegykép másolatával tért vissza Budára, és budai szőlejében fából fogadalmi kápolnát emeltetett. A kegyképet az akkor még Vérkápolnának nevezett épületben helyezte el. Az 1723-as tűzvészben a kápolna leégett, a kegykép azonban átvészelte azt. Az immár kőből újjáépített kápolna zarándokhely lett; eleinte jezsuiták, majd kármeliták gondozták. 1751-ben Mária Terézia királynő is meglátogatta a kegyképet. 1757-ben XIV. Benedek pápa hozzájárult, hogy a Vérkápolna búcsúja Havas Boldogasszony ünnepén, augusztus 5-én legyen.

A krisztinavárosi templomban tartotta esküvőjét gróf Széchenyi István 1836. február 4-én valamint Dr. Semmelweis Ignác 1857-ben. Itt keresztelték 1848. augusztus 5-én Eötvös Lorándot.

 

Gerliczy kereszt

Budapest, XII. kerület, Szent Orbán tér

 

Jókai Mór általános iskola – Diana tér – Szent László templom

Névválasztást indokolta a környezet: Jókai Mór híres szőlőjének szomszédsága, valamint anyagi segítsége, mely hozzájárult ahhoz, hogy állhat a ma is szemet gyönyörködtető, szecessziós stílusú iskolaépület.

Az iskola létrejötte összefügg a Szent Lászlóról elnevezett templom felépülésével. Itt, a Költő-Felhő-Diana utcák által határolt helyen, már 1858 óta mûködik tanintézet. Ezt az időpontot tartjuk mi iskola alapítási évének, ezért ebben a tanévben ünnepeljük az iskola 150. éves évfordulóját Az épület jelenlegi formáját 1929-ben nyerte el.

Jókai születésének 175. évfordulójára elkészült a Diana park. Az iskola előtt kialakított Jókai agóra és szoborkompozíció tovább gazdagította az esztétikus környezetet. A padok és szobor kedvenc helye lett nemcsak gyermekeinknek, de örömmel várakoznak itt a szülők, s pihennek meg az ide látogatók.

Normafa

A Normafa a Sváb-hegy–János-hegy vonulatában található. A Sváb-hegy legmagasabb pontja, tengerszint feletti magassága 477 méter. Az itt elterülő tisztás szabad kilátást biztosít a főváros felé és a belső budai hegyvidékre.

A Normafa eredetileg egy, a Budai-hegység keleti peremének tisztásán álló terebélyes öreg bükk volt, mely alatt a mondák szerint még Mátyás-király is megpihent. A fát többször is villámcsapás érte, és 1927. június 19-én egy villám végleg elpusztította.

A fa arról kapta nevét, hogy a Nemzeti Színház tagjainak igen kedvelt kirándulóhelye volt. A színészek játékszüneti napokon – „norma nap”-okon, amikor vallási okokból tilos volt játszaniuk – ide jártak pihenni, és egy alkalommal, 1840-ben a színház akkor már ismert színésznője, Schodelné Klein Rozália itt elénekelte Bellini Norma című operájának nagyáriáját. Ennek az emlékét őrzi a Normafa elnevezés. Eredetileg Viharbükk volt a fa neve.

A fatörzs csonkját a főváros konzerválni szerette volna, ezért a Margit-szigeti artézi forrás vízesése alá helyezték, hogy a meszes víz azt majd bevonja, és tartósítsa. Sajnos a torzó ennek ellenére elkorhadt.

1906-ban Glück Frigyes kezdeményezésére – ma is látható – emlékoszlopokat helyeztek el, rajtuk Halmos János polgármester és Márkus József főpolgármester domborműves portréjával. Az alkotó: Ifj. Pelzman Frigyes volt.

A Budapesti Művész és Opera Sportkör 1962-ben újabb tölgyfákat ültettetett, és 1967-ben emléktáblát is emelt.

 

Anna rét

Az Anna-rét a Budai-hegység egyik legkedveltebb kiránduló helye a Normafa és a János-hegyi libegő felső állomása között helyezkedik el mintegy 500 méterre a Normafától és 1000-1200 méterre a libegő felső állomásától. Közvetlenül a gyermekvasút Virágvölgy megállójától érhető el.

Szent Anna kápolna

Az Anna-rét volt a 18. századtól kezdődően Budakeszi szőlőtermelő lakosságának kedvelt kiránduló helye. 1825-1830 között a rét szélén Szent Anna tiszteletére kápolnát. A kápolna hamarosan nagyon népszérűvé vált. Anna napokon zarándoklatokat vezettek a kápolnához Budakesziről és az angolkisasszonyok Zugligeti zárdájától, iskolájától.

Az Angolkisasszonyok zugligeti kolostorától és iskolájától az apácák kezdeményezésére a diáklányok közreműködésével egy monumentális vadgesztenye fasort ültettek. Ez a fasor a Zugligeti utat a Disznófő utat követve a Disznófő-forrást érintve a zárdát teljes hosszban összekötötte az Anna-réti kápolnával. A fasor egyes részei még itt ott láthatók a Zugligeti út mentén és az Szent Anna kápolna közelében. A Disznófő út menti részét a XII. kerületi önkormányzat 2009-ben kivágatta. Sajnálatos módon potlásáról csak nagyon rövid szakaszon gondoskodtak. A google map-on még szépen kirajzolódik a egykori fasor néhány, az erdős részen megmaradt, példányának konturja a gesztenyefa lombkoronájának eltérő színének köszönhetően.

A második világháborút követően vasárnap délelőttönként szentmisét tartottak a kápolnában, míg 1952-53 körül egy munkásmozgalmi nagygyűlést követően lerombolták azt. A rendszerváltást követően 1992-ben a Budapest-Zugliget Egyesület megalakulásának 100. évfordulójára a Salamin család felépítette a réten ma látható kis kápolnát.

Világ Királynője engesztelő kápolna

A Szent Anna kápolna mellett egy emléktábla jelzi, hogy 1944-ben a közelben rakták le egy másik kápolna a Világ Királynője engesztelő kápolna alapkövét is. Ennek a kápolnának az alapjait a kápolnától 60-70 méterre északra ma is megtaláljuk egy facsoport jótékony takarásában. A Világ Királynője engesztelő kápolna építésére a főváros vezetése 1942-ben adományozta az Anna-rét északi részének területét, Serédi Jusztinián bíboros két évvel később hagyta jóvá a kápolna felépítését. Az építkezést 1944. december 8-án kezdték el, sajnos alap egyes részein kívül semmi sem épült meg belőle. A Szent Korona Lovagrend alkotmányának 26§-sában a 2 bekezdés rögzíti a lovagrend céljai között az Anna-réti Világ Királynője engesztelő kápolna fel-, illetve újraépítésé